Wolfgang Amadeus Mozart
(1756-1791)

Korai évei

Mozart Salzburgban a mai Ausztria területén született Leopold Mozart és Anna Maria Pertl Mozart fiaként, a város azonban abban az időben a Szent Római Birodalom egy érseksége volt. Születése másnapján keresztelték meg a Szt. Rupert katedrálisban, Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart névre.

A neve első része a a keresztelés napja miatt (január 28) kapta: ez ugyanis Chrysostom János (Johannes Chrysostom) napja. A Wolfgangus nagyapja neve volt, a Theophilus pedig ükapja. Később apja elhagyta a Johannes Chrysostomus részt, a Wolfgangust Wolfgangra rövidítette.

Mozart szerette a középső nevét változtani, amelyik az isten szeretőjét jelentette: hol az Amadeust (latin), hol az Amadé (francia) változatot, nagyritkán a Gottliebet (német).

Amúgy az apróbb névváltoztatások ebben az időben igen divatosak voltak: egészen közeli példa Joseph Haydn (Josef, Giuseppe, József) vagy Ludwig van Beethoven (Luigi, Louis).

Az utazás évei

Mozart zenei tehetsége már kisgyermek korában megmutatkozott. Apja, Leopold Mozart a kor egyik legkiválóbb zenepedagógusának számított, hegedűiskoláját, a Versuch einer gründlichen Violinschulét fia, Wolfgang születésének évében, 1756-ban publikálták. Leopold Mozart intenzív zenei oktatásban részesítette gyermekét, zongorázni és hegedülni tanítja. A fiú zenei képességei nagyon gyorsan fejlődtek, és öt éves korában már saját műveket írt.

Leopold gyorsan felismerte, hogy jelentős jövedelemre tehet szert, ha bemutatja a csodagyermeket Európa udvaraiban. A kis Mozart nagyon jól zongorázott, akár letakart kézzel is, emellett viszonylag jól hegedült. Mozart nővére, Maria Anna („Nannerl”) szintén tehetségesen zongorázott, és gyakran kísérte öccsét a turnék során. Mozart jó néhány zongoradarabot írt saját maga és nővére számára. Gyakran, mikor Mozart megbetegedett, apja jobban aggódott az emiatt kieső bevétel, mint fia egészsége miatt. Elképzelhető, hogy az állandó utazások és a hideg időjárás hozzájárult egészségének későbbi megromlásához.

Mozart gyermekévei során bejárta egész európát. Először a bajor herceg udvarában, Münchenben mutatták be a kis Wolfgangot 1762-ben, majd ugyanebben az évben a bécsi császári udvarban. Majd hosszú koncertkörút következett, amely három évig tartott. Megjárták a müncheni, a mannheimi, a párizsi, a londoni és hágai udvart, ezután ismét Párizs következett, majd hazatértek zürichen, Donaueschingenen és Münchenen keresztül. 1767 végén ismét Bécsbe mentek, és egészen 1768 decemberéig itt is maradtak.

Miután egy évet Salzburgban töltöttek, három, olaszországi utazás következett: 1769 decembertől 1771 márciusig, 1771 augusztustól decemberig, és 1772 októbertől 1773 márciusig. Az első olaszországi utazás során Mozart Bolognában találkozott Giovanni Battista Martinivel, és felvették a híres Accademia Filarmonicába. Az olaszországi út során történt meg az a ma már legendaszámba menő eset is, amikor Mozart egy meghallgatás után majdnem pontosan lejegyezte Gregorio Allegri Misereréjét, és a második hallgatás során már csak néhány apró hibát javított ki.

1777 szeptemberében — ezúttal kettesben édesanyjával — újabb európai körútra indul, München, Mannheim és Párizs a célpont. Anyja az út során, ez utóbbi városban halt meg.

Utazásai során Mozart sok zenésszel találkozott, és megismerte számos nagy zeneszerző (J.S. Bach, G.F. Händel, és Joseph Haydn) műveit. Nem csak a muzsikusokra figyelt fel: annyira lenyűgözte a Benjamin Franklin által készített üvegharmonika, hogy komponált néhány művet a hangszerre.

 Mozart Bécsben

1781-ben Mozart munkaadója, a szigorú Hieronymus Colloredo társaságában Bécsbe ment, és összerúgta vele a port. Mozart beszámolt róla, hogy, szó szerint egy fenékrúgással dobták ki. Ennek ellenére Mozart úgy döntött, hogy itt telepszik le és — miután felkeltette a helyi arisztokrácia érdeklődését — itt folytatja karrierjét.

1782. augusztus 4-én apja akarata ellenére elvette feleségül Constanze Webert (apja végül az esküvő után kényszerűségből beleegyezett a házasságba). Összesen hat gyermek született a házasságból, közülük kettő érte el a felnőttkort: Karl Thomas Mozart (1784-1858) és Franz Xaver Wolfgang Mozart (1791-1844).

1782 szerencsés év volt Mozart karrierje szempontjából: nagy sikert aratott operája (Szöktetés a szerájból), és koncertsorozatba kezdett, amelynek során saját zongoraversenyeit mutatta be, méghozzá úgy, hogy ő játszotta a szólót és ő is vezényelt.

Mozart felnőtt korában a felvilágosodás hatására csatlakozott a szabadkőművesekhez, sőt, azt is sikerült elérnie, hogy apja is csatlakozzék 1787-ben bekövetkezett halála előtt. Késői operája, a Varázsfuvola számos szabadkőműves témát és szimbólumot tartalmaz. Ugyanahhoz a szabadkőműves páholyhoz tartozott, amelyhez Joseph Haydn.

Mozart egész életében pénzügyi nehézségekkel és betegségekkel küszködött. Gyakran nem fizették ki a munkájáért járó honoráriumot, és ha kapott is valamennyit, azt hamar eltékozolta.

Mozart 1786-ban Bécsben tartózkodott, egykori lakhelye ma is látogatható (Domgasse 5, a Szt. István katedrális mögött); itt komponálta a Figaro házassága című operát, ill. 1877-ben a Don Giovannit, habár nem ez volt egyetlen lakhelye, mert jó párszor költözködött.

Betegsége és halála

Mozart betegsége és halála kényes témák: a romantikus legendák és ellentmondó állítások különösen nehézzé teszik a tisztánlátást. A zenetőrténészek különböző véleménnyel vannak afelől, hogy miként romlott meg a zeneköltő egészségi állapota. Különösen vitatott, hogy mikor ismerte fel halála fenyegető közelségét, illetve, hogy ez mennyiben befolyásolta a késői darabjait. A romantikus álláspont szerint Mozart állapota fokozatosan romlott, és művei tükrözik a fokozatokat. Manapság azonban néhány zenetörténész – felhasználva Mozart utolsó évében folytatott levelezését – azt állapította meg, hogy Mozart jó hangulatban volt; – családja és barátai számára megdöbbentő módon – hirtelen halt meg.

Mozart halálának közvetlen oka (a halotti bizonyítvány szerint "hitziges Frieselfieber") is vitatott. A legvalószínübb a trichinosis, higanymérgezés vagy reumatikus láz.

Mozart a Requiem írása közben halt meg.

A legenda szerint Mozart halálakor koldusszegény volt és mindenki elfeledte, és amikor meghalt, szegénysírba temették. Valójában, még ha nem is volt olyan népszerű Bécsben, mint néhány évvel halála előtt, továbbra is jól fizető állása volt az udvarban és számos megrendelést kapott Európa különböző részeiből, különösen Prágából. Való igaz, hogy fennmaradtak segélykérő levelei, de ezek nem annyira szegénységének, hanem annak bizonyítékai, hogy mindig többet költött, mint amennyit keresett. Nem tömegsírba, hanem szabályos közsírba temették az 1783-as törvények alapján. Rendes temetést feleségének hanyagsága miatt nem rendeztek. Ma jelképes emlékmű áll Bécs temetőjében.

Constanza 1809-ben hozzáment Georg Nikolaus von Nissen (1761-1826) dán diplomatához. Von Nissen rajongott Mozartért, életrajzot is írt a róla, mely a szerző halála után, 1828-ban jelent meg.